3. Francias

(Emma szemszöge)

- Salut! – köszöntünk vissza és Dorara kacsintottam.
- Parlez vous francais? – kérdezte, aki pont az esetemnek felelt meg. Magas, barna hajú, zöld szemű, iszonyatosan jó testtel rendelkező volt.
- Petit! Parlez vous anglais? – kérdeztem vissza mosolyogva.
- Igen! – válaszolta angolul a barátja – Meghívhatjuk a hölgyeket egy italra?
- Kettőre is! – válaszolta a kicsit becsípett barátnőm és nagyban vigyorgott.
- Nekünk tetszik az ötlet! – mondta a szép zöld szemű.
Az este csak ezek után kezdődött el. A két francia sráccal jól elszórakoztunk. Dorat is rég láttam ennyire felszabadultnak. Kellett már neki ez a görbe este. Visszakísértek minket a hotelhez, mondván nehogy valami baj érjen két ilyen gyönyörű lányt. Mielőtt elbúcsúztunk volna megbeszéltük velük, hogy másnap elmegyünk együtt síelni.

Másnap reggel a friss kávé illatára ébredtem. Kiléptem a szobámból és megláttam Dorát az erkélyen amint a reggeli kávéját kortyolgatta. Rögtön felé indultam.
- Jó reggelt. Na hogy érzed magad?- kérdeztem vigyorogva miközben leültem vele szemben.
- Neked is szép jó reggelt. Hát a fejem fáj egy kicsit, de amúgy semmi vész. - mosolygott ő is - Rendeltem neked is kávét remélem nem baj? - kacsintott egyet.
- Istennő vagy! - mondtam miután egy hatalmasat kortyoltam belőle - Na és mit gondolsz Léonardról és Jérômeról? –kérdeztem.
- Hát elsőre mind ketten nagyon szimpatikusak, de majd a mai nap után többet fogok tudni róla mondani. - mosolygott és közben a tájat csodálta.
- Hát nekem Leó nagyon bejön. - vigyorogtam, miközben Dora csak a fejét csóválta. Nem tudott még mindig hozzászokni ahhoz, hogy ennyire könnyen nyitok valaki felé.
- Igen ezt láttam tegnap. Amúgy lassan igyekeznünk kéne, mert azt mondtuk, hogy tizenegykor találkozzunk a hotel előtt most pedig tíz óra van. És ahogy ismerlek, neked minimum egy óra kell ahhoz, hogy elkészülj. - ejtett el egy huncut kacajt mire én csak rányújtottam a nyelvem.
- Én már itt sem vagyok! - mondtam s gyorsan kiittam az utolsó cseppet is a poharamból, s egyenesen útba vettem a fürdőt.

Kedves barátnőmnek megint igaza lett. Mire mindennel elkészültem eltelt az egy óra. Igaz most neki is eddig tartott. Tizenegy órakor elindultunk a lift felé. Mikor leértünk a recepciónál megláttuk a két srácot. Már messziről fölismertek minket és mosolyogtak. Mi Dorával csak egymásra pillantottunk és elindultunk feléjük.
- Bonjour!- köszöntem vidám és adtam a két srácnak puszit.
- Bonjour mademoiselles! - köszönt Leó, s elővette azt a huncut mosolyát.
- Na akkor induljunk mert várnak a pályák. - mondta Dora és az ajtó felé mutatott.
- Akkor induljunk! - mondta Jérôme.

A Dora és Jérôme ment elől, mi pedig Leóval hátul. Átpakoltuk a léceket a fiúk kocsijába. Az út csak húsz perc volt autóval. Fönt kiszálltunk és már indultunk is hogy minél gyorsabban elintézzük a formaságokat és indulhassunk is a pályára. Mikor végre mindent elintéztünk, elindultunk. Föntről a kilátás csodálatos volt.
- Na egy verseny? - kérdeztem Leótól és szememre húztam a napszemüveget.
- Oké és mi a tét? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Ha nyersz, meghívhatsz egy randira! - kacsintottam majd gyorsan elindultam.
Egy kis idő után hátrapillantottam, hogy jön-e utánam vagy nem. És nagy örömömre ott loholt mögöttem. De a versenyt én nyertem.
- Hát én nyertem! - mosolyogtam mikor utolért végre és megállt.
- Hát te, de így nem tudlak meghívni randira! - biggyesztette le a száját és feltolta a szemüvegét.
- Hát akkor most nekem kell elhívni téged! - kacsintottam egyet és közelebb léptem hozzád.
- Én benne vagyok! - hajolt hozzám közel, de én elhajoltam mielőtt meg tette volna azt, amit szeretett volna.
- Na, még egy verseny? - szóltam vissza és a fölfelé mutattam.
- Oké. - mondta és elindult utánam.

Az egész nap így telt. Én szinte mindig Leóval voltam így Dorának maradt Jérôme. Mikor mind a négyen együtt voltunk úgy tűnt nagyon jól kijönnek, de én tudtam, hogy Dorának nem tetszik igazán. Ismertem már annyira, hogy tudjam mikor vette le valaki igazán a lábáról és mikor nem. Nos szegény Jérômenak ez most nem jött össze.
- Hát fiúk nagyon jó volt ez a nap, köszönünk mindent. - mondtam mikor már a hotelünk előtt voltunk.
- Mi köszönjük nektek, hogy eljöttetek. S örülünk, hogy jól éreztétek magatokat. - mosolygott Jérôme.
- Jó éjt nektek! - köszönt el Dora a két sráctól és adott nekik két-két puszit.
- Mi meg beszélünk még arról a randiról! - kacsintottam egyet Leóra, majd én is adtam nekik két-két puszit.
- Feltétlenül. - kaptam meg a választ a sunyi mosoly kíséretében.
- Bonsoir-! szóltam még vissza miután elindultunk.
- Na most már mi a véleményed?- kérdeztem meg Dorát már a liftben.
- Hát nagyon aranyos Jérôme, de nem az én esetem! - mondta ki, amit már tudtam.
- Ó igen észrevettem! - mosolyogtam.
- Neked viszont nagyon is tetszik Leó. - kezdett el kicsi szíveket mutogatni a kezével.
- Fejezd be! - s leütöttem a kezét - Igen bejön, de nem tervezem hosszú távra. Csak tudod barátokat gyűjtök szerte a világa és Franciaországba még alig van barátom el kell már oda is egy. - mondtam nyugodtan.
- És akkor ez a randi? - nézett rám kérdően.
- Jajj ne nézz már így rám, ez csak egy randi. Tudod, hogy nekem egy randi még nem a világ közepe. Ha most belebotlanánk két új srácba és holnap velük szórakoznánk, és engem újra elhívna az egyik akkor neki is igent mondanék. De komolyan Dora tudod jól, hogy mióta vége van Danival egy normális kapcsolatom sem volt, s azt is jól tudod miért. Nyugi azok után nem kell engem félteni! - kezdtem el védekezni mielőtt Dora elkezdte volna a szent beszédét, amit már annyiszor megkaptam.
- Jó-jó tudom. - mondta, miközben kiszálltunk a liftből és az ajtó felé mentünk.
- Különben is neked se ártana már egy kis kaland. - böktem oldalba.
- Haha nagyon vicces vagy, tudod hogy én már nem az a fajta vagyok. - hangzott komolyan a válasz miközben nyitotta az ajtót.
- De csak egy kaland. Most komolyan belehalnál abba, ha csak egyetlen egyszer nem a szabályaid szerint élnél?- néztem rá.
- Azt hiszem nem. - mondta elgondolkozva.
- Na látod legalább próbáld meg! - erősködtem tovább.
- Oké majd megpróbálom. - adta be a derekát.
- Na jó most már tegyük el magunkat holnapra. Tudod vár ránk egy új nap, hogy élvezzük! - vigyorogtam miközben a szobám ajtajában álltam.
- Jól mondod. Na jó éjt. Reggel tali a szokásos helyen. - kacsintott rám Dora.
- Bonne nuit! - kívántam jó éjszakát és becsuktam az ajtót.
Az egész napos kint lét nagyon lefárasztott. Vettem egy jó forró fürdőt majd bebújtam puha ágyamba és álomra hajtottam a fejem.

(Dora szemszöge)

Reggel a szokásos helyen kezdtük a napot! Az erkélyen a fekete italokkal. Sokáig tanakodtunk, hogy mit csináljuk, és végül abban maradtunk, hogy ma hanyagoljuk a havat és inkább meglátogatjuk a hotel moziját. Rajtunk kívül senki sem akart mozizni, így kettesben élveztük a jobbnál jobb filmeket. És tulajdonképpen nem is bántuk, hogy csak mi ketten voltunk legalább hangoskodhattunk. Kezdtem egyre jobban elengedni magam. Kezdtem újra a régi Dorara hasonlítani, aki még négy éve voltam. Először megijedtem, de már beláttam, hogy jót tesz nekem, ha bolondozok. Nem is tudom, hogy tudtam eddig ennyire visszafogottan élni. Régebben nem volt ilyen, sőt. Azért nem váltogattam a pasijaimat minden nap. Jérôme nem volt az esetem, de örültem neki, hogy megismerhettem. Mert egy imádnivaló, kedves pasi volt. Eldöntöttem magamban, hogy ezen a nyaraláson nem maradok pasi nélkül. Három film megnézése után meglátogattuk a pezsgő fürdőt. Miután kellően kiáztunk, összeszedtük magunkat és meg sem álltunk a centrumig. Hiába, hogy egyszer már végigjártunk mindent, azért mindig láttunk új dolgokat. Egy étterem környékén jártunk, és úgy döntöttünk, hogy betérünk és megvacsorázunk. Amikor beléptünk, hirtelen egy szabad asztalt sem láttam. De hála Emma éles látásának talált egy pont kétszemélyes asztalt.

(Emma szemszög)

- Na milyen a husi amit rendeltél?- kérdeztem meg Dorát, miután kihozták mindkettőnknek amit rendeltünk. Én maradtam a szokásos sült krumpli rántott csirke mellett rendeltem, mire ő valami helyi specialitást rendelt.
- Hmmm finom. Nem gondoltam, hogy ennyire fog ízleni, mikor visszajön a pincérnő megkérdezem hogyan készül, hátha elmondják. - válaszolt két falat között.
- Tuti hogy nem, hiszen ez egy szakmai.. - mondtam, de itt félbeszakított a telefonom. Gyorsan előhalásztam a kabát zsebemből, mikor megláttam a hívó félt, csak egyet fintorogtam Dorának majd fölvettem.
- Szia Pablo Drága. Mi az ennyire hiányzom, hogy már csak egy napot bírsz ki nélkülem, többet már nem? - köszöntöttem drága főnökömet.
- Szia Emma. Bocsi hogy megint zavarlak, de a részletek miatt hívlak. - kezdett bele magyarázkodásába.
- Miért nem küldted el e-mailbe? Eddig minden nap megnéztem az e-mailem. Nem lett volna egyszerűbb? - kérdeztem vissza, már nagyon untam, hogy folyton hívogat.
- De egyszerűbb lett volna, de akkor nem hallhatnám a gyönyörű hangodat és kellemes modorodat. - vágott vissza.
- Haha! - nevettem szarkasztikusan – Na, akkor mond el mikor és hová kell mennem arra az interjúra! - tértem a lényegre.
- Jövő szerdán lesz, délelőtt tizenegyre kell az Au Parc Hotelbe Fribourgba. Tudod hol van?- kérdezett vissza.
- Várj csak azt hiszem igen tudom hol van. Pablo persze hogy tudom, hol van hiszen svájci vagyok. De nem mondod komolyan, hogy tizenegyre kell oda mennem. Meg miért pont oda, hiszem, a szállásuk itt van nem messze a miénktől?! - morgolódtam, nem elég hogy dolgoznom kell a nyaralásom alatt, de még ugráltatnak is.
- Hát azt nem tudom miért pont ott kell, de ők azt mondták nekik ott lenne a jó. Tehát felírtad valahová amit az előbb mondtam. Mert ha elfelejted én megöllek. - fenyegetett drága főnököm.
- Jövő szerda, tizenegy óra, Au Parc Hotel, öt ficsúrral interjú. Azt hiszem mindent felírtam. Na szia Pablo. Ja még valami ha esetleg valamit elfelejtettél akkor azt e-mailbe küld el nekem, és ne hívj. Megértetted? - kérdeztem.
- Jó rendben. Na szia és további jó nyaralást! - köszönt el, s kinyomta a telefont.
- Egyszer meg fogom fojtani! - morgolódtam még mindig.
- Miért mi történt? - kérdezte Dora.
- Gondolom hallottad, hogy jövő szerdán hová kell mennem? - néztem rá.
- Aha. De ez miért baj? - nézett rám értetlenül.
- Mert én most nyaralok, erre ők még ugráltatnak. Komolyan nem értem miért nem itt csináljuk, ahol meg is szálltak!? - mérgelődtem, miközben eltettem a telefonom.
- Hát lehet pont azért, mert azt hiszik, nem tudják, hol van a szállásuk. És így szeretnének távol tartani maguktól! - mondta Dora, s egész ésszerű volt a válasza.
- Akkor egyáltalán nem kéne interjút adniuk. Na mindegy ezzel majd ráérek jövő héten foglalkozni! - zártam le a témát, mikor meghallottam, hogy a telefonom megint csörög - Ha ez megint Pablo lesz, én leveszem a fejét! - jelentettem ki, miközben újra előhalásztam. Szerencsére most nem hívtak, csak egy SMS-t kaptam. Mikor megláttam a feladót elmosolyodtam, amit Dora is észrevett.
- Úgy látom ez most nem Pablo, mert akkor nem így vigyorognál. Ki az? Csak nem Leó?- kérdezgetett.
- Eltaláltad, azt írja, hogy holnap este ráérek e, hogy megtartsuk azt a bizonyos randit! - vigyorogtam és már a választ pötyögtem.
- Na és ráérsz? - kérdezte kíváncsian a velem szemben ülő.
- Hát persze hogy rá érek! - mondtam, s elküldtem a válaszom - Írtam neki hogy fél nyolckor találkozunk a Hotelnél - s bezártam a telefonom.
- Akkor holnap este magamba leszek?- ejtett el egy huncut mosolyt Dora.
- Ki tudja még, addig sok minden történhet! - vigyorogtam mire csak egy nyelvöltés volt a válasz.
A vacsora után, elfogyasztottunk koktélt, majd taxit hívtunk és visszamentünk a hotelbe. És mint akik jól végezték dolgaikat, úgy dőltünk be ágyainkba.