8. A pasik márcsak ilyenek

Bocsi, bocsi a sok késésért! Jó indok nincs is a rengeteg késedelemre, de mostantól megpróbálunk sűrűbben hozni frisset!

Ezt a fejezet Heninek ajánlom, aki jelenleg Valenciába tartózkodik! Én még mindig baromi irigy vagyok rád Csajszi!!:P Kitartást neked!:)

Ni


(Emma szemszög)

- Indulhatunk? - álltam barátnőm fölé, akinek fülig ért a szája, ám ekkor valaki megkopogtatta a vállamat. Megfordultam és nem akartam hinni a szememnek, ez meg mit akarhat?!
- Bocsika, hogy zavarlak, csak tudod egyikük sem hajlandó elmondani, hogy honnan ismernek téged, egy ilyen szép hölgyet. Légyszi mond el te? - kérlelt Cristiano.
- Na jól van! Ikernek a kezét a barátnőm kezelte le. Akkor ezennel hagy mutassam be neked: Ő itt Dr. Dora Röhm. - mutattam Dorára, aki még csak most állt föl.
- Szia, Dora vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtott kezet Dora a jó madárnak.
- Szia, én is örülök, hogy megismerhetlek. Iker más sokat mesélt rólad. - üdvözölte a barna szemű - Akkor ezt tisztáztuk, de Sergiot honnan ismered?
- Hát azt inkább hagyjuk, mondjuk úgy, hogy szeretném elfelejteni azt hogy egyáltalán ismerem. - mondtam és egy kicsit elhúztam a számat.
- Akkor ezek szerint nem tett rád túl jó benyomást? - kacarászott Cristiano.
- Hát nem mondhatnám. De ha nem haragszol mi most mennénk, rengeteg dolgunk van még a délután. - fordultam Dora felé, hogy végre elinduljunk.
- Rendben, köszi hogy elmondtad. Remélem még látjuk egymást. Sziasztok. - köszönt el, még mindig fülig érő szájjal és elindult a többiek felé.
- Szia! - köszöntünk Dorával egyszerre, majd én halkan hozzátettem - A soha viszont nem látásra! - erre Dora csak elvigyorodott és annyit mondott:
- Hát ez nem jött be, mert kedden máris újra találkozol velük.
- Na kíváncsi leszek én arra. - dünnyögtem az orrom alatt, míg elhagytuk a szállodát, és a kocsihoz értünk.
- És hová szeretnél menni? Mi az a fontos dolog, ami ránk vár? - vigyorgott még mindig Dora, mikor beindította a kocsit.
- Hát a vásárlás. Lehet, hogy te voltál tegnap, de én nem! Szóval ma megyünk vásárolni. - mosolyogtam már én is, erre Dodó csak megrázta a fejét és már indultunk is.
- És hová szeretnél menni vásárolni? - kérdezte Dodó, miután már elhagytuk a parkolót és kifelé tartottunk a városból.
- Mondjuk majd oda ahol tegnap te voltál, szóval először is menjünk vissza a Hotelbe, hogy áttudjak öltözni, mert így nem lenne kényelmes. - mutattam végig magamon.
- Rendben van. Na és mesélj, hogy ment az interjú? - vigyorodott el és közben berakott egy CD-t a lejátszóba.
- Semmi különös nem történt, azon kívül, hogy az egyikük egy bizonyos időre szépen eltűnt. Szóval szerintem nem nekem lenne mesélnivalóm, hanem neked. Te nem így gondolod? - fordultam felé, és egy huncut mosoly csúszott a szám szélére.
- Semmi különösről, csak beszéltünk a tegnap estéről egy kicsit, és megbeszéltük a kedd estének a részleteit, ahová ugye mind a ketten megyünk. - vigyorgott rám Dodó, mire én csak fintorogtam egyet.
- Na persze csak ennyiről, mi? - tértem vissza a témához pár perccel később.
- Mondom, hogy csak ennyiről, szeretnéd ha az egész beszélgetést, szóról szóra felidézzem neked? - vonta föl a szemöldökét kicsit mérgesen.
- Miért visszatudnád? - vigyorogtam el, mire ő csak megingatta a fejét.

Az út további részében már én meséltem el a tegnap estémet, hogy beszéltem anyummal és hogy a nyaralás után pár napra hazamegyek. Az út még rövidebbnek tűnt, mint odafelé, és mikor végre megszabadultam az elegáns ruhámtól, amiket egyébként szeretek viselni, de nem a nyaralásom közben, és egy kicsit sportosabbra váltottam, elindultunk vásárolni. Igazából nem tudtam mit szeretnék, csak azt, hogy vennem kell valamit, főleg mivel kedden buliba megyünk. Habár addig még sok minden közbe jöhet, hiszen ma még csak szombat van.
- Mehetünk már? - kiabált be Dodó az előszobából.
- Igen mehetünk. - jelentem meg az ajtómban.
- Na végre, azt hittem soha nem jössz ki onnan. - morogta az orra alatt, és már az ajtóban toporgott.
- Mi bajod van? Hová sietsz ennyire? Csak nem találkád van valakivel? - vigyorogtam rá, miközben becsukta az ajtót.
- Nem, képzeld el nincs találkám senkivel, egyszerűen csak már éhes vagyok. - mosolyodott végre el.
- Akkor azt hiszem először bemegyünk valahová kajálni, nekem van is egy ötletem hogy hol együnk. - csillant föl a szemem.
- Remek, akkor te vezetsz. - nyújtotta felém a kocsi kulcsot.
- Ez most komoly? Vezethetem a kocsidat? - néztem kikerekedett szemekkel, hiszen Dora soha senkinek nem szokta megengedni, hogy vezesse a kocsiját.
- Mondom. - nyomta a kezembe a kulcsot.
- Úgy látom csak jót tett neked Iker. - vigyorogtam el, mire csak egy nyelvöltést kaptam válasznak.

Abba az étterembe vittem el Dodót, ahol Leóval ettünk. Nagyon megtetszett ez az étterem, az ételek is kiválóak. Miután gyorsan megebédeltünk, már száguldottunk is a butikok felé. A választás viszont nehéz volt. Annyi szép ruhát találtam, hogy nehezen tudtam választani melyiket is vegyem meg. Végül egy jó pár ruhával és felsővel, valamint két új cipővel indultam vissza a kocsihoz. Dodó mivel nem rég vásárolt, ezért nála nem volt semmi, szóval tudott segíteni a cipekedésben.
- Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akarsz jönni, elég merész darabokat is beszereztél. - kuncogott Dodó miközben bepakoltuk a táskákat a kocsi csomagtartójába.
- Honnan tudod, hogy azokat keddre vettem? – fintorogtam egyet, mire ő csak megingatta a fejét és beszállt a kocsiba.
Ahogy visszaértünk a hotelbe, ledobáltunk mindent a szobám ajtajába majd ledőltünk a nappaliban. Egy ideig csendben feküdtünk egymás mellett, míg nem meg nem kordult a gyomrom. Hangosan felkacagtunk mind a ketten és Dora felült.
- Azt hiszem rendelni kéne valamit, nem? – nézett rám vigyorogva.
- Hát nem lenne hülyeség! – bólogattam beleegyezve.
- Oké! – ugrott fel Dodó és egyenesen a telefonhoz ment és leadta a rendelést – Ma gyümölcsnapot tartunk! – vigyorogva huppant le mellém és egy nagy párnát kezdett el szorongatni.
- Na ne, ugye nem akarsz most inni? – ültem fel én is és elképedve néztem rá.
- Bolond, neked a gyümölcsről csak az alkohol jut eszedbe? – röhögött mellettem barátnőm és majdnem leesett a kanapéről.
- Nem a gyümölcsről, hanem arról hogy te mondod! – nevettem már én is, és Dora épp akkor lendítette felém a párnát, mikor kopogtak az ajtón. Így gyorsan felugrottam és az ajtóhoz szaladtam.
Dora tényleg igazat mondott, hogy gyümölcsnapot tartunk! Viszont azt már nem tette hozzá, hogy csokinapot is. A pincér letette a roskadásig megpakolt tálcát az asztalra majd el is vonult. Gyorsan nekiestünk a rengeteg finomságnak, majd miután egy szem szőlőt hagytunk csak teli hassal terültünk el a kanapén.
- Na most kell lemenni és inni! – szólalt meg egy kicsit nehezen Dodó!
- Oké! – vágtam rá azonnal és felhúztam mellőlem.
Gyorsan összeszedtük magunkat és a napot a bárba fejeztük be.

Reggel kicsit kábán keltem fel, de ahogy az előző estére gondoltam megértettem szegény fejemet, hogy miért is fáj. Sokáig nem bújkálhattam az ágyamba, mert Dora robbant be szó szerint a szobámba és széthúzta a sötétítőket.
- Szép jó reggelt! – vigyorgott az ablak előtt állva, és hunyorítanom kellett, hogy lássam őt a verőfényes napsütéstől – Szedd össze magad, és fél óra múlva találkozunk a nappaliba! – adta ki az utasítást és kirohant a szobámból.
- De miért? – kiáltottam utána.
- Vegyél fel bikinit! – kiáltott vissza és hallottam, hogy csukódik az ajtaja.
Hát más választásom nem volt, így elvonultam a fürdőbe és rendbe szedtem magamat egy jó zuhanyzás után. Ahogy Dora kérte előkerestem az egyik bikinimet, majd felhúztam egy rövidnadrágot és egy atlétát is kivonultam a nappaliba. Barátnőm már teljes harci díszben várt engem a kanapén ülve.
- Na hova is megyünk? – huppantam le mellé.
- Először is reggelizni! Utána pedig a medencéhez, feltűnően jó idő van, szóval lehet napozni is. – vigyorgott teli szájjal – Ha már nem egy napsütötte tengerparton vagyunk legalább töltsünk hasznosan ezt a szép napot! – ugrott fel mellőlem és egy nagy táskát akasztott a kezére – Na gyerünk már! – tapsikolt az ajtó előtt.
- Na de nem kéne valami felsőt felvenned? – mutattam rá, mert csak egy rövidnadrágot vett fel a bikiniére.
- Minek? Csak beengednek az étterembe! – kacarászott jóízűen – Meg ha szerencsénk van akkor van szabad hely a teraszon is! És nem akarok egy percet sem elvesztegetni a napsütéses órákból! Így is hulla fehér vagyok, de azért te is nézhetnél tükörbe. Hiába élsz Valenciába nem mondhatnám, hogy néger vagy! – nevetett fel hangosan és kilépett a folyosóra.
Én csak fejcsóválva indultam utána, és zártam be az ajtót. Szépen megreggeliztünk kint a teraszon, ahogy Dodó tervezte, majd letelepedtünk a medencénél egy-egy nyugágyra. Hát barátnőmnek igaza volt, nagyon jó idő volt, kellemesen cirógatott a Nap. És abba is igaza volt, hogy rám és persze rá is fért igazán egy kis szín. Az egész napot kint töltöttük, hol a nyugágyon napozva, hogy pedig a medencébe lubickolva. A napot egy kellemes pezsgőfürdőzéssel zártuk.

Másnap óvatosan nyitottam ki a szemeimet, mert nem igazán akartam még egy olyan ébresztést mint tegnap! De hála Dodó megkegyelmezett és egy gyors ajtón keresztüli szóváltás után ő le is ment a medencéhez. Sokáig lustálkodtam, majd összeszedtem magamat és lesétáltam az étterembe. Mivel a reggeli kimaradt, így rendesen beebédeltem és kimentem a medence mellett heverésző Dorához.
- Hahó! – nyúltam el az egyik árnyékban lévő nyugágyon.
- Héj, mizu? – fordultam felém csukott szemmel.
- Most ebédeltem! Egyébként minek napozol még mindig? – kérdeztem meg.
- Hát mert elmehetnék vámpírnak, olyan fehér vagyok még mindig! – mondta és végre kinyitotta a szemeit.
- Bolond vagy te! Tök jó színed lett, na gyere inkább velem! – keltem fel és fölé álltam.
- Hova?
- Tai masszázs? – kacsintottam.
- Oké!- ült fel, és összeszedte a dolgait.
Este kimerülten, de mégis ellazulva léptem be a zuhany alá. Jól esett a meleg víz, de az sem tudtam velem elfeledtetni, hogy a következő nap mi vár rám.

Elérkezett a kedd reggel, a buli napja. Dodó egész nap tiszta lázban égett, elment kozmetikushoz, masszázsra. Ellenben én, egésznap feküdtem a nappaliban a TV előtt, mindenféle finomságot tömtem magamba, hogy hátha elrontom a gyomrom, de nem jött össze. Este nyolc körül bementem a szobámba és elkezdtem készülődni. Úgy döntöttem, hogy az egyik farmer sortomat veszem föl, az egyik újonnan vásárolt lila felsőmmel és hozzá fekete sarut. Szőke fürtjeimet szépen leengedtem és hozzá egy enyhe sminket tettem csak föl.

- Emi légyszi, siess már elfogunk késni!! - kiabált Dodó az előszobából, miután már vagy két órája elő se jöttem a szobámból.
- Még mindig nem hiszem el, hogy én belementem ebbe az egészbe. – zúgolódottam még mindig szobámban.
- Jól van már! Nem légy már ilyen negatív! – szólt hangosan vissza.
- Nem vagyok, de semmi kedvem ismét azzal a bájgúnárral találkozni! Hangsúlyozom, hogy ismét! – szóltam vissza, de már az ajtóban voltam.
- Jól nézel ki! – kacsintott rám mikor végigmért, és én is hasonlóan tettem.
- Ajjaj Dodó, te ma hódítani akarsz! – vigyorogtam, nem bízta a véletlenre, egy extramini farmert vett fel és egy kellőképpen kivágott hófehér spagettipántos felsőt és fekete magassarkú bokacsizmát – Habár, szerintem már totál felesleges, Iker talpig beléd van esve.
- Ha-ha, de vicces ma valaki. Ugyan miért lenne belém esve? – vonta fel a szemöldökét.
- Hát te tudod, akkor! – vigyorogtam még mindig és a kabátomért nyúltam. Majd a táskámban kutakodtam elég mélyen.
- Na, megyünk már? – kopogtatott az ajtófélfán.
- Egy pillanat! – pillantottam fel a táskámból – Táskád? – nézettem rá mikor karomra akasztottam a kis táskát.
- Nem, nincs kedvem cipelni! Meg különben is nálad minden van! – vigyorodott el és kinyitotta majd kilépett az ajtón.

Hamar odaértünk a buli helyszínére, Dodó kocsijával mentünk és ő úgy beszélte meg a fiúkkal, hogy majd ott találkozunk velük. Reménykedtem, hogy hátha nincs a bájgúnárnak kedve bulizni, de tudtam hogy ekkora szerencsém nem lehet.
Ahogy beléptünk a szórakozóhelyre, Dora feje rögtön körbe-körbe járt, és kereste Ikert, én csak elmosolyodtam ezen. Mikor végre megtalálta megragadta a kezem és magával húzott.
- Nekem miért kell ide jönnöm? Eljöttem oké, de ez még nem azt jelenti, hogy velük kell buliznom. - hisztiztem miközben egyre közelebb értünk a fiúkhoz.
- NE hisztizz, köszönsz aztán tőlem mehetsz! Rendben van? - nézett rám morcosan Dodó, majd ismét előre nézett és már vigyorgott is. Én csak egy nagyot sóhajtottam.
- Sziasztok. - jelent meg hirtelen Iker előttünk, észre se vettem, hogy ő elindul felénk.
- Szia. - köszönt vidáman Dodó, majd adott két puszit a csoda kapusnak.
- Szia. - köszöntem én is, vele nem volt semmi bajom, de a többiekkel.
- Örülök, hogy te is eljöttél. - mosolygott rám Iker, majd barátnőmhöz fordult.
- Na jó fiatalok, én itt hagylak titeket és megyek iszok valamit. A pultnál megtaláltok. - jelentettem ki és elindultam a pult irányába. Hálás voltam Ikernek hogy elénk jött, mert így legalább csak vele kellett találkoznom.

A pulthoz érve kerestem egy szabad helyet, ahová leülhetek majd rendeltem egy Martinit. Miután megkaptam, kicsit oldalra fordultam, hogy szétnézzek. Mivel túl meleg volt idebent úgy döntöttem kimegyek a kerti részlegbe. Azt tervezgettem magamban, hogy még vagy egy óráig itt leszek, aztán mivel Dodó úgyis el van foglalva, gyorsan lelécelek. Semmi kedvem sincs itt lenni. Ahogy kifelé igyekeztem, hiába voltam én óvatos, valaki mégis nekem jött és a Martinim kiömlött. Még szerencse hogy nem rám. Mikor felpillantottam, nem akartam hinni a szememnek, miért pont neki kellett nekem jönnie.

- Bocsika, nem láttam, hogy jössz! Örülök, hogy megint találkoztunk. - vigyorgott rám, azzal a mosolyával, amivel minden kiscsajt levesz a lábáról világszerte.
- Semmi gond. - töröltem meg az italos kezem.
- Meghívhatlak egy másikra, hiszen ez a legkevesebb, ha már miattam kiömlött. - mutatott a pult irányába.
- Nem köszike, már amúgy se sok volt benne, épp a kertbe indultam, mert nagyon meleg van idebent. - mosolyogtam.
- Légyszi, annyira sajnálom, hagy tegyen jóvá. – noszogatott - Tudod mit, menj ki a kertbe én meg majd utánad viszem a Martinid, mert ha jól látom az volt.
- Igen az volt. Jó rendben ott találkozunk. - adtam be a derekam, és így végre újra a kert felé vehettem az irányt.
Mikor kiértem végre fellélegeztem, annyira jól esett a friss levegő, hogy az elmondhatatlan. Annyira élveztem, hogy végre nem akarok megfulladni a melegtől, hogy észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül. Ez csak akkor tudatosult bennem, amikor az illető megszólított.
- Megint szórakoztatni jöttél? Mert az öltözéked hasonló? - hallottam hangját a hátam mögül, mire megfordultam és vele találtam szembe magam.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem vissza, de azt se tudom miért pont ezt kérdeztem, mintha lefagytam volna egy kicsit.
- Én voltam itt előbb, szóval az a kérdés, te mit keresel itt? - vigyorodott el.
- Csak levegőzni szerettem volna! Megnyugodhatsz nem miattad jöttem ide. - kezdtem magamhoz térni.
- Pedig azt hittem megint Iker és Dora küldött, hogy szórakoztass, de mint múltkor is mondtam engem csak egyféleképpen tudnál szórakoztatni. - kezdett el felém közelíteni.
- Na, állítsd le magad, lehet, hogy te vagy a világ egyik legjobb hátvédje, de ez még nem azt jelenti, hogy mindig mindent megkaphatsz, vagyis biztos sok kis csitri lenne most a helyemben, de én már nem vagyok csitri, szóval engem nem tudsz levenni a lábamról, azzal ha elővillantod a csábítós mosolyod. - osztottam ki.
- Pedig pont olyan csajnak tűnsz, aki minden pasinak megadja magát bármikor. - vigyorgott még mindig, és egyre közelebb jött.
- Szóval szerinted én ribancnak nézek ki? - mondtam ki nyíltan, amire célozgatott.
- Hát ahogyan fölszoktál öltözni, azok alapján igen, ribancnak nézel ki. - már teljesen előttem állt.
- Meghoztam az italod. - hallottam meg Cristiano hangját épp mikor egy hatalmas pofont kevertem le a kedves barátjának, majd megfordultam és szélsebesen elindultam hazafelé.
- Mi történt? – állt elém, és nézett rám értetlenül a barna szemű.
- Kérdezd meg inkább a kedves barátod. - jelentettem ki, majd gyorsan kikerültem és célba vettem a ruhatárt.
Szinte forrtam belül a dühtől, hogy hogy lehet valaki ennyire öntelet bunkó, hogy azt hiszi magáról, azért mert ő világszerte ismert focista bárkit megkaphat. Hát engem ugyan nem. Azt lesheti. Olyan gyorsan mentem a ruhatárhoz amilyen gyorsan csak tudtam, mikor végre odaértem gyorsan kikértem a kabátom, belebújtam és már ott se voltam. Épp kiértem a kapun, amikor valaki hirtelen megragadta a karom.
- Te meg mit akarsz tőlem? - néztem kérdően Ronaldóra.
- Mi történt köztetek. Sergio nem hajlandó semmit se mondani, szóval neked kell elmondanod. - nézett rám mérgesen.
- Miért érdekel téged annyira hogy mi történt köztünk? Menj vissza, élvezd a bulit és felejtsd el ezt az egészet, engem pedig hagyj haza menni. - húztam volna ki a karom, de ő nem engedte.
- Mert az előbb fölpofoztad az egyik legjobb barátomat, és szeretném tudni mivel érdemelte ki, vagy, hogy egyáltalán kiérdemelte-e?! - engedte végre el a karomat.
- Na jó, de utána elmehetek? - kérdeztem, mire bólintott egyet - A te kedves haverod közölte velem, hogy én egy ribanc vagyok, holott nem is ismer, és mivel ezt már másodjára vetette a szememre, ezért kapta azt a pofont. - foglaltam össze tömören a történteket, és már meg is fordultam, hogy végre elinduljak innen, amikor Ronaldo újra megfogta a karom.
- Hogy mit mondott? - nézett rám kikerekedett szemekkel, és a fejét kezdte el rázni - Az nem lehet, ő nem szokott ilyeneket mondani, én előbb mondanám ki. Ez teljeséggel lehetetlen.
- Na látod, nem hiszel nekem. Nekem nyolc. De akkor most már engedj el. Megígérted hogy ha elmondom, akkor hazamehetek szóval légy szíves most már engedd el a karom. - néztem rá kérlelő szemekkel, de ő meg se mozdult, csak bámult előre.
- Tegyük föl, hogy mégis elhiszem, amit mondott, de már csak azt magyarázd meg miért mondta volna? - szólalt végre meg, kb. 2 perc hallgatás után. Hurrá gondoltam magamban, még én mondjam meg miért utál.
- Fogalmam sincs, tudod mikor először találkoztunk, tényleg elég szexisen voltam fölöltözve, de csak mert épp randira készültem, de ő félreértette. Ja és szerinte a mai öltözékem is olyan, szóval gondolom ezért. De nem mehetnék már? - néztem le a karomra, amit még mindig nem engedett el.
- Hát nem, meggondoltam magam. Gyere inkább vissza bulizni. - vigyorodott el és elkezdett befelé húzni.
- Na az kizárt, én oda be nem teszem a lábam. - dobbantottam egy hatalmasat a lábammal, mire végre megállt és felém fordult.
- Figyu attól hogy Sergi ezt mondta, neked még nem kéne rögtön elmenned innen, inkább meg kéne mutatnod neki, hogy igenis jól érzed magad és hogy nem érdekel a véleménye! - mondta úgy mintha ezer éve barátok lennénk.
- Mi az már hiszel nekem? - kérdeztem kicsit durcásan.
- Mondjuk úgy megpróbálok, mert tök jó fej csajszi vagy, mégha nem is ismerlek annyira, és az is tetszik benned hogy újságíró létedre van humorod. - kacsintott egyet.
- Ezt most bóknak szántad? - kérdeztem vissza, de végre már mosolyogtam.
- Szerinted? Na gyere menjünk vissza. - ölelte át a vállamat.
- Na jó de nem maradok sokáig, tényleg fáradt vagyok! - adtam be végül a derekam.
Az est további része tényleg jól sikerült, Cris nagyon jó fej volt, sikerült benne pozitívan csalódnom. És persze ott volt még Ric is, aki állandóan csak vigyorgott. Nem értem miért nem kapta meg még a Smile becenevet, de most tőlem megkapta. A jó társaságban észre se vettem, hogy repült az idő, csak azt tűnt föl, hogy Dodó már régen eltűnt Ikerrel együtt, viszont a kabátja ott volt a kanapén. Olyan fél hat tájékában szépen elköszöntem azoktól a fiúktól, akik még ott maradtak és elindultam vissza a Hotelbe. Persze Cris nem engedte, hogy egyedül menjek vissza nehogy valami bajom essen, ezért ő és Ric kísértek vissza. Mikor hazaértem végre, megköszöntem, hogy a testőreim voltak, majd elköszöntünk de megbeszéltük hogy találkozunk még. Szép halkan mentem befelé, a recepción elkértem a kulcsomat, és szó szerint a lifthez vonszoltam magam. Alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek, ez a fél órás út hazafelé jobban kifárasztott, mint az egész este. Az ajtóhoz érve, kicsit nehezen tudtam kinyitni azt de végre sikerült és mikor kinyílt, drága barátnőm képét pillantottam meg.


(Dora szemszöge)

Emi már sokadjára fejtette ki, hogy a háta közepére nem kívánta ezt az egész bulit, de megmondtam neki, hogy köszön utána meg azt csinál amit akar. Én nem kényszerítek rá semmit sem.
Ő elment a pulthoz én pedig Ikerrel az oldalamon egyenesen egy népes asztalhoz tartottam. A gyors bemutatkozás után még leülni sem volt időm máris azt kérdezték, hogy mit iszok.
- Hát…nem is tudom! – feleltem elgondolkozva és közben Iker lesegítette rólam a bőrdzsekimet. – Köszi! – mosolyogtam rá, majd leültem Kaká és Marcelo közé.
- Na akkor mit iszunk? – dörzsölte a kezét Pepe az asztal mellett állva ás várakozva figyelt rám.
- Tequila? – kérdeztem mosolyogva, mire felcsillant a szeme és már el is tűnt.
Amíg az italokra vártunk hangos beszélgetés vette kezdetét, a fiúk egymás szavába vágva kezdtek el mesélni elég vicces dolgokat, és a végére én is teljesen belejöttem a storyzgatásba. Hangosan röhögtünk épp egy cikis storyn, amikor Pepe jelent meg az asztalnál és letette a feles poharakkal teli tálcát középre.
- Na akkor fiatalok! – huppant le az egyik fotelbe és szétosztotta a piákat. Mindenki készségesen citromozta be a kezét majd csipetnyi sót szórt rá. – Koccintsunk…. mire is? – emelte fel mindenki a poharát.
- Koccintsunk arra, hogy gólokban, győzelmekben és kupákban gazdag idényetek legyen! – nyújtottam a poharamat középre és egyszerre koccintottunk. Fiúk vigyorogva húzták le a felest, majd egy hangos koppanással helyeztük vissza a poharakat a tálcára.
Hangzavar keletkezett, mert nem tudták eldönteni, hogy ki hozza a következő kört. Kacagtam egy jóízűt, majd egy szó nélkül álltam fel a helyemről és tálcáért nyúltam. Célírányosan a pult felé tartottam. Amíg kikértem a következő kört, végre a Dj is úgy gondolta, hogy elkezdődött a buli, majd elkezdte keverni a számokat. Teli tálcával indultam vissza az asztalhoz és mosolyogva tettem az asztal közepére. Épp vissza akartam ülni a helyemre, mikor hirtelen valaki megfogta az egyik karomat és egyenesen lehúzott a fotel karfájára. Azt se tudtam, hogy mi van, amíg Pepe vigyorogva át nem ölelt.
- Iker, ha te nem lépsz, majd én felcsípem ezt a gyönyörű nőt! – vigyorgott teli szájjal, mire végigsimítottam haján nevetve.
- Ez nagyon hízelgő, de…. – nevettem.
- De neked feleséged van! – tromfolta le Iker, majd balját felém nyújtotta, míg jobbjával megpaskolta a mellette lévő helyet.

Mosolyogva kaptam keze után és egy gyors mozdulattal már szorosan mellette ültem egy kettes kanapán. Homlokráncolva gondolkoztam, az előbb még Iker egy fotelben ült magába, míg itt Albiol és Granero foglalt helyet. Sok időm nem volt gondolkozni, mert Iker kezembe adta a poharat és várakozva nézett rám egy kis mosollyal a szája szélén. Közelebb csusszantam az asztalhoz, majd a szokásos rituálé után egyszerre landoltak a poharak a tálcán, de az egyik fiú már szaladt is a pulthoz.
Kezdtem egyre jobban érezni magamat és a hatodik kör után már nem is számoltam az elfogyasztott piák számát. Ahogy fogyott az alkohol úgy lett egyre jobb a hangulat. Habár eddig sem volt unalmas az este. Talán a tizedik körnél járhattunk, amikor már zsongani kezdett a fejem és muszáj volt felállnom. Kicsit érdekesen, de megálltam a tíz centis sarkakon, majd behunyva a szemeimet mosolyogva hallgattam az épp felcsendülő latin számot. Nem sokáig álltam ott tétlenül, amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és várakozva néztem Ikerre és felé nyújtottam a kezemet.
- Á-á…. én aztán soha… ! – rázta a fejét nevetve, mire lebiggyesztettem a számat, de megszólalni már nem volt időm, mert két kar zárta közre a derekamat és elkezdett a táncparkett felé húzni.
Időm sem volt hátranézni, mikor a titkos táncpartnerem szembefordított, majd szorosan magához vonva simított végig a csípőmön. Hatalmas szemekkel néztem a mosolygó Estebanra és egymásra hangolódva kezdtük rázni a csípőinket. Már nem igazán voltam magamnál, de a határaimat tudtam. Szorosan hozzásimulva táncoltunk a pörgős zenére. Esteban egyre többször kalandozott el kezeivel tiltott helyeken, de nem igazán foglalkoztam vele. Ha már Iker ennyire hideg velem, én érezhetem jól magamat, meg különben is megfogadtam, hogy kihasználok minden lehetőséget. Ikerrel meg nincs semmi köztünk. Legnagyobb bánatomra. A pörgős latin szám fokozatosan váltott át lassúba. Granero még szorosabban magához vont már éreztem a leheletét a nyakamon, és bár nem Iker karjaiban voltam, de mégis kirázott a hideg. Óvatosan húzta végig orrát a nyakamon majd csillogó szemeivel nézett rám.
- Neked nincs barátnőd? – hajoltam a füléhez.
- Nincs, remélem nem baj! – suttogta somolyogva a fülembe, mire csak mosolyogtam egy jót.
- Bocs, elkérhetnél a hölgyet? – simult egy másik kéz a derekamra és rögtön a hang irányába kaptam a fejemet.
- Persze! – eresztett el Esteban és Ikerrel kettesbe hagyott. A Dj hirtelen váltott át ritmusos dalba, majd ösztönösen kezdtem el ringatni a csípőmet szorosan Ikerhez simulva. Karjai gyengéden simultak a hasamra és a csípőmre. Ahogy gyorsult a zene a ritmust követve ráztam a csípőmet egyre jobban. Iker fülemhez hajolva kezdte egyre gyorsabban venni a levegőt, majd egy gyors mozdulattal maga felé fordított és szorosan húzott magához. Lemertem volna fogadni, hogy letámad a táncparkett közepén, de nem. Ehelyett egyik kezével hajamba túrva hátradobta zavaró fürtyeimet és lassan, rettentő lassan hajolt a fülemhez és vártam, hogy mit fog mondani, de helyette a fülem mögé adott egy apró puszit, majd pedig a nyakamat csókolta meg…. és én kezdtem elveszteni a fejemet, de apró mosollyal távolabb toltam magamtól, mire furcsán mért végig.
- Bocsi, ki kell mennem! – néztem rá bocsánatkérően, nem állt szándékomban elrontani ezt a csodás pillanatot, de hát ha sokat iszok muszáj párszor meglátogatnom a mosdót.
Huncut mosollyal a szám szélén adtam egy gyors puszit az arcára és otthagytam.
Gyorsan akartam végezni, ezért megpróbáltam kicsit sietősebbre venni a lépéseimet, már amennyire tudtam a hatalmas tűsarkakon. Miután végeztem a tükörbe tartottam egy gyors mustrát és egyenesen a pulthoz mentem.
- Kérnék egy kört abból, amit a fiúk most isznak! – mondtam a pultossrácnak és elkezdte pakolni a tálcára a különféle söröket, borokat, és a pohár whiskyket majd kirakta elém.
- Kérsz még mást?
- Igen lesz még egy kör tequila és egy pohár Jack Daniel’s jéggel. És ennyi. – mosolyogtam rá kedvesen ő pedig készségesen pakolta még jobban teli a tálcát. Nem is értettem igazán, hogy hogy férhetett el ennyi minden azon a tálcán, na de neki sikerült mindent szépen rápakolnia.
- Kiviszem, te csak ülj le! – ajánlotta fel a segítségét.
- Köszi, megbirkózom vele, úgy érzem! – mosolyogtam rá, és vettem egy mély levegőt majd felemeltem a súlyos tálcát. Kicsit félve, de sikeresen megérkeztem az asztalhoz és zökkenőmentesen letettem az asztal közepére az utánpótlást.
Már a sokadik tequila előtt sem voltam teljesen józan, de még ahogy ráittam a whiskyt totál homály lettem. A kép kezdett összefolyni, és egyre gyakrabban és egyre többet kezdtem el inni. De az asztalnál már csak egy kisebb társaság fogyasztotta örömmel az alkoholt és én is ennek a társaságnak a lelkes tagja voltam……


- I-Iker, hova viszel? – döntöttem jelen pillanatban az ólomnehéz fejemet a vállának és kislányos szemekkel néztem rá.
- Haza! – mosolyodott el, és egy puszit nyomott a homlokomra, s kuncogva hajtottam le a fejemet.
- De miért, én jól érzem magam?! – bújtam ki öleléséből és próbáltam egy helyben maradni, ami meglepő módon sikerült is.
- Azt látom, de hidd el, jobb lesz ha lepihensz! – mondta kedvesen, és besegített a kocsiba.
Elkezdtem izegni-mozogni majd amikor áthajolt felettem és megpróbálta becsatolta az övemet, lenyugodtam. Éreztem testének melegét, én pedig szabálytalanul kezdtem el venni a levegőt. Teljesen kikészített, hogy ennyire közel volt hozzám. Nagy nehezen becsatolta az övet és lassan emelte fel a fejét. Egy ideig elidőzött a nyakamnál, éreztem a meleg leheletét és libabőrös lett minden porcikám. Orrát végighúzta állam vonalán, s egy apró puszit adott közvetlenül a szám mellé és hangosan felsóhajtott.
Miután sikeresen az „üléshez kötözött” és kibújt a kocsiból becsukta az ajtót. Lebiggyesztett szájjal ültem az anyósülésen és néztem ki a fejemből. Pár másodperc múlva elfoglalta a vezető oldali ülést, és homlokráncolva tettem balomat a vállára.
- Figyelj! – fordultam felé, mire ő is rám nézett – Tudsz te vezetni? – hadonásztam azzal a kezemmel, ami előbb még a vállán pihent.
- Dora, Dora! – rázta meg a fejét nevetve és elkapta a mozgó kezemet és egy apró csókot nyomott rá, s végül lerakta az ölembe.
- Egyébként még korán van! – néztem a műszerfalra, ami a gyújtás hatására fényárban úszott, és hunyorogva kerestem meg az órát, ami fél hármat mutatott.
- Inkább úgy mondanám, hogy …. áh hagyjuk. – tette sebességbe az autót majd elindultunk.
Egész úton csak üres fejjel bámultam ki hol a szélvédőn hol az ablakon. Ahogy távolodtunk a bulitól, úgy tisztult ki a fejem. Már néha-néha nem is szédültem. Viszonylag hamar a hotelhez értünk, és én összeszedtem minden erőmet és értelmes fejjel odaállítottam a recepciós pulthoz, hátam mögött Ikerrel és elkértem a kártyát. Rögtön meg is kaptam, és segítő kezek között közelítettem meg a liftet. Ahogy becsukódott a lift ajtaja végigmértem Ikert, iszonyat jól nézett ki. Az este folyamán nem egyszer legeltettem rajta a szemem, most is épp azt csináltam, amikor kirázott a hideg. Fázósan megdörzsöltem a karjaimat és észrevettem, hogy a kabátom nélkül jöttem el. Őszintén bíztam benne, hogy Emi majd magával hozza.
- Gyere ide! – tárta szét karjait Iker, a lift falának támaszkodott én meg tőle tisztes távolságra álltam. És meg kell, hogy mondjam nem kellett kétszer mondani, máris ingébe fúrtam az arcom, és mélyet szippantottam édes illatából. A lift, mintha lajhár lenne úgy mozgott. Vagy csak nekünk lassult le az idő. Iker óvatosan végigsimított az arcomon, és fülem mögé tűrte egy hullámos tincsemet. Automatikusan a keze után fordultam és belecsókoltam a tenyerébe, s végül felnéztem rá. A fejem kitisztult a szívem zakatolni kezdett és karjaimmal nagyon gyorsan kulcsoltam át a nyakát majd húztam az arcát közelebb arcomhoz, és lecsaptam édes ajkaira. Úgy faltuk egymást, mintha ezen múlna az életünk. A lift ajtó egy csöngetéssel egybekötve tárult ki.
- Dor…. – próbált megszólalni, de nem hagytam neki időt, magabiztosan húztam ki a liftből és egy percre sem elszakadva az ajkaitól közelítettünk az ajtóhoz.
Háttal húztam végig a zárban a kártyát, ami egy kattanással belépést engedett. Iker előbbi bizonytalanság egy szemvillanás alatt vált köddé és erősen csapta be az ajtót, majd végül egyenesen az ajtónak nyomott. Hangos sóhajok közepette vettem le róla kabátját, majd ingjét kihúztam nadrágjából és a gombokért nyúltam. Óvatos mozdulatokkal gomboltam végig az inget és lecsúsztattam izmos karjain, ami végül a földön landolt. Septiben rúgtam le a lábamról a csizmát, ami meglepő módon elég könnyen sikerült is. Iker kezei már a fenekem környékén köröztek és egy gyors mozdulattal emelt fel és lábaim bilincsként kulcsolódtak csípőjére. Az ajtónál való vadcsókolózás egy idő után már unalmasnak tűnhetett, mert Iker lassú léptekkel indult meg befele. A sötétben való tájékozódás nem ment egyszerűen főleg, hogy el voltunk foglalva egymással így sikeresen lelöktünk pár dolgot, egy néhány még hangos csörömpölések közepette adta meg magát. A hangzavarra mosolyogva váltunk szét és rögtön megtaláltunk az asztalt. Iker idegesen rugdosta arrébb a székeket és leültetett a fafelületre, majd kezdődött elölről minden. Percekkel később már a felsőm nélkül a szobám felé közelítettünk és hangos csapódással zártuk ki a külvilágot.

Halk szuszogást hallottam közvetlenül a fülemnél. Óvatosan nyitottam ki a szemem és a fényáradat fogadott. Hunyorogva néztem végig magamon, majd egy bekötött kéz köszönt vissza a hasamról. Óvatosan fordultam a hátamra, és ezzel távolabb „gurult” kedves vendégem is. Átfordultam a másik oldalamra és megtámaszkodtam egyik kezemen és mosolyogva néztem az alvó arcot. Olyan békés, és gyermeteg volt. És néha még el is mosolyodott, nagyon reméltem, hogy valami szépet álmodott. Apró puszit nyomtam a mellkasára majd felkeltem. A fotelban heverő köntösömért nyúltam magamra vettem az ablakhoz mentem és behúztam a sötétítőket, majd halkan kiosontam a szobából. Ahogy kiléptem a szobaajtón kotozást hallottam a folyosóról és hamarosan nyílt is az ajtó. Emivel találtam szemben magamat, aki kikerekedett szemekkel nézett végig a törött tárgyakon, majd a fellökött székekre és a szétgurult gyümölcsökre nézett. Szemlesütve vártam a reakcióját, ami csak egy széles vigyor volt, majd közelebb jött.
- Látom valakinek itt jó estéje volt! – vigyorgott még mindig, majd a kezembe nyomta az elveszett kabátomat.
- Köszi! – suttogtam.
- Miért suttogsz? – kérdezett vissza suttogva.
- Hát… - vakartam meg a fejem és halkan kinyitottam az ajtómat.
- Ohh… - esett le Emi álla, és kicsit közelebb jött az ajtóhoz és hosszasan nézelődött.
- Nah elég lesz már! – zártam be az ajtót halkan.
- Jól van na, de irigy vagy már! – kacsintott, és levetette magát a kanapéra.
- Ám hol is voltál eddig? – kacagtam halkan.
- Hát tudod jó volt a társaság! – mosolyodott el.
- Valóban?
- Aha, Cristiano nagyon jófej, szerintem jóba leszünk! Na de mesélj! – ült közelebb és kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Miről? – hökkentem meg.
- Szerinted? – bökött a fejével a szobám fele.
- Jah…. és mit szeretnél tudni? – mosolyodtam el, ahogy a hajnalra gondoltam, de egyben egy rossz érzés kerített hatalmába, és a mosoly pillanatokon belül lefagyott az arcomról.
- Na mi a baj? – kérdezett rá hirtelen történő hangulatváltozásomra Emi.
- Nem tudom, olyan rossz érzés lett úrrá rajtam. – húztam fel a lábaimat magam alá és lehajtottam a fejem.
- Dora, mi a baj?
- Olyan érzésem van, mintha megcsaltam volna Martint! – túrtam a hajamba.
- Mi? – szólalt fel egy kicsit hangosabban Emi – Ezt nem teljesen értem! Hiszen már lassan öt éve, és azóta volt pár kapcsolatod is! – rázta a fejét értetlenül.
- Tudom, de ez most más! Mármint másféle érzés! Hasonló, mint anno! De nem akarom még egyszer átélni! – idegesen birizgáltam a karfát és már majdnem hogy kapartam.
- Ugyan már ne beszélj butaságokat! – dörzsölte meg a hátam Emi.
- De akkor is úgy érzem, hogy ezzel megcsalom! – túrtam ismét a hajamba.
- Mégis mivel? Azzal, hogy hasonló érzések kavarognak benned? Ez természetes.
- Igen, de én nem akarom megcsalni Martint! – buktam ki teljesen és már a könnyeim is hulltak.
- Dora! Fejezd be! Egy halottat nem tudsz megcsalni!
- De..
- Martin halott, hogy csalnád meg? Fejezd be légyszíves.
- De…
- Halott érted? Halott! – rázta meg a vállam – És kérlek, lépj tovább, vagyis inkább ne lépj vissza a múltba! Túlélted, itt voltunk neked, segítettünk! Kérlek ne ess vissza! Ott fekszik egy édes pasi az ágyadban, erre te a múlton rágódsz! Én most megyek fürdeni, aztán lefekszek, te pedig gyorsan feküdj vissza Iker mellé, és nekem nehogy elszúrd! Világos?? - néztem rá kicsit szúrós szemekkel.
- Azt hiszem, igazad van, megyek is vissza neked pedig jó éjt. - mondta valamivel vidámabb hangom.
- Köszi, azt hiszem meglesz. - kacsintott egyet majd fölálltunk a kanapéról és mindketten bementünk a szobáinkba.

Mérlegeltem Emi szavait és teljes mértékben igaza volt, csak sajnos én ezt nem tudom elfogadni még! Hiába a seb már nem olyan friss, de még a mai napig előjönnek azok a szörnyű képek. Kibújtam a köntösömből és ahogy az ágyon elterülő Ikeren végignéztem egy másodperc alatt szertefoszlott minden az agyamba. Csak ő létezett abban a pillanatban és az ő gyönyörű arca, ahogy alszik. Visszabújtam mellé, és egy percen belül én is elaludtam. Viszonylag nyugodt álmom volt egy ideig. Egy hatalmas sziklán álltam valahol a hegyekben és épp a tájat fotóztam, amikor messziről hallottam egy ismerős hangot, ahogy a nevemet kiáltja. Automatikusan mosolyra húzódott a szám, de továbbra is fotóztam. De ismét egy hang kiáltotta a nevemet, ami ismerős volt, de nem az előbb kiáltóé. De a mosoly még szélesebb lett a számon. Arra fordítottam a fejemet ahonnan utoljára hallottam a kiáltást! És abban a pillanatban kilépett a fák árnyéka közül Iker és sebesen indult meg felém azzal a hipersexi mosolyával a szája szélén! Óvatosan leléptem a szikláról majd egyenesen a karjaiba rohantam, szorosan fonta körém a karjait és mélyet szippantott a hajamból. Én csak a szemeibe néztem majd ajkaira nyomtam számat.
- Dora! – szólalt meg valaki fájdalmas hangon a hátunk mögül, de nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, hogy ki a hang tulajdonosan.
De annyira nem hittem benne, hogy ott van, hogy muszáj volt megfordulnom. Viszont mielőtt megpillantottam volna zihálva nyitottam ki a szemeimet. Nagyon melegem volt, a nyakamig be voltam takarva, hirtelenjében lerugdostam magamról a takarót és felhúztam mind két lábamat és átkaroltam kezeimmel.

Épp a térdeimre akartam hajtani a fejemet, amikor észrevettem, hogy üres mellettem az ágy. Gyorsan körbenéztem a szobába, de egy jel sem mutatott arra, hogy Iker még itt lenne! Erre még jobban elszomorodtam, majd az éjjeliszekrényre nyúltam a telefonomért, de egy cetli volt rajta.
„Bocsánat, hogy csak így leléptem, de nem akartalak felébreszteni! Majd hívlak!”
Ennyi, ennyi állt azon a kis papírdarabkán! „Majd hívlak!” cöhh….tipikus pasi, mindegyik csak hív! se pá se puszi, esetleg jó volt az éjszaka vagyis a hajnal! Na gratulálok Dora! Szépen csináltad a tegnap estét! Sikerült igazán berúgnod, most meg viseled a következményét!
Visszadobtam a papírocskát az éjjeliszekrényre, majd bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és egy órán keresztül csak engedtem magamra a langyos vizet. Jólesett minden egyes vízcsepp! Mikor már úgy éreztem, hogy kellően eláztattam magamat törölközőbe bugyolálva csurom vizes hajjal mentem ki a nappaliba! Hunyorogva néztem a falon lévő órára, ami tizenegy órát mutatott. Hirtelen szellő kapott a vizes tincseimbe és rögtön tudtam, hogy hol keressem Emit! Kint csücsült az egyik fotelbe és itta a szokásos feketéjét! De várhatott engem, mert egy másik bögre fekete gőzölgött az üvegasztalon!

- Jó reggelt! – köszönt és kortyolt egyet a bögréjéből.
- Viszont! – huppantam le a mellette lévő fotelbe és magam alá húztam a lábaimat! – Kösz! – emeltem fel a bögrét, mire csak bólintott. – Helyzet? – kérdeztem meg két korty között.
- Kicsit hasogat a fejem! – nyomogatta meg halántékát.
- Nem vagy egyedül! – vigyorogtam sunyin.
- Iker? – nézett rám fél szemmel.
- Elment!
- Mikor? – fordult már felém.
- Fogalmam sincs! Hagyott egy cetlit és kész! – vontam vállat majd kortyoltam egyet és a tájat kezdtem el figyelni.
- És kész? – fordult teljes testével felém és hallottam, ahogy letette a kerámia bögrét.
- Jah! Nem volt valami tartalmas levél! – prüszköltem egyet a poharamba.
- Ajjaj!
- A lényeg annyi volt, hogy „Majd hívlak”! – mutattam egy kézzel macskakörmöt és az asztalra nyúltam a cigisdobozért.
- Ha azt írta, hogy hív, akkor biztos hívni fog! – biztatott Emma és kivett egy szál cigit és ő is rágyújtott.
- Emi, te most egy focistáról beszélsz, úgy ahogy sosem! – világosítottam fel barátnőmet, hogy kiről is beszélünk.
- Tudom! – bólintott komolyan.
- Na és neked mi a véleményed a focistákról!? – vontam fel a szemöldököm.
- Kivételek mindig vannak, nemde? – mosolyodott el.
- Haha….. a kivételek nem írják azt, hogy majd hív! Az túl sablonos! Na de nem is érdekel, van még elég pasi itt Gstaadba… ! – vigyorogtam el magamat és ittam egy nagy korty kávét és csendben szívtam el a meggyújtott cigit.
- Dora! – szólalt meg Emi egy kis idő múlva.
- Hm? – fordultam felé.
- Csörög a telefonod! – mutatott a szobám fel és nagyban vigyorgott.
- Tényleg? – füleltem, de én nem hallottam semmit.
- Mondom! – nézett rám sürgetően. – Na, haladj már! – szólt rám hangosan.
- Jól van jól van, megyek már! – nevettem és letettem a poharamat és bementem a nappaliba, és valóban csörgött a telefonom.